A BELSŐ MŰKÖDÉSI ALAPRENDSZER

Az Elme OS

A belső rendszer, amelyből a tanulói teljesítmény megszületik

Amikor egy gyermek olvas, számol, felel, ír, problémát old meg vagy együtt dolgozik másokkal, a felszínen egy konkrét teljesítményt látunk.

A háttérben azonban ennél jóval összetettebb működés zajlik.

A gyermeknek érzékelnie és észlelnie kell a helyzetet. Meg kell tartania a figyelmét. Érzelmileg el kell bírnia a feladatot. Belső képet és gondolati térképet kell alkotnia róla. Elő kell hívnia korábbi tapasztalatait. Meg kell fogalmaznia, mit értett meg. El kell döntenie, mit akar tenni. Meg kell terveznie és szerveznie a lépéseket. Végig kell vinnie a cselekvést, majd ellenőriznie és szükség esetén javítania kell azt.

Ezek a működések együtt alkotják a gyermek belső működési alaprendszerét.

Ezt nevezzük Elme OS-nek.

Az Elme OS szakmai jelölése BOS, vagyis Base Operating System. Magyarul: Alap Működési Rendszer.

Az Elme OS nem egy újabb tantárgy, és nem egyetlen tanulási technika. Az elme általános működési képességeinek rendszere. Olyan belső hordozó alap, amely sokféle feladatban és élethelyzetben újra felhasználható.

A matematikai feladatok változnak. A szövegek változnak. A tantárgyak, szabályok, technológiák és élethelyzetek változnak.

A gyermek figyelmére, érzelmi tartására, gondolkodására, emlékezésére, akaratára, cselekvésére és önirányítására azonban újra és újra szükség van.

Az Elme OS nem egyetlen feladat megoldását tanítja meg. Azt a belső rendszert építi, amelyből sokféle feladat megoldhatóvá válik.

BOS és TES: az általános képességtől a konkrét feladatig

Az Elme OS megértéséhez különbséget kell tennünk az általános működési képességek és ezek konkrét felhasználása között.

A BOS, vagyis az Elme OS az általános képességek rendszere.

A TES-ek, vagyis a Task Execution Systems a konkrét feladatvégző rendszerek.

Egyszerűen:

A BOS az általános képesség.
A TES ennek konkrét, feladathoz kötött használata.

A figyelem általános képesség. Egy hosszabb szöveg lényeges mondatainak követése ennek konkrét felhasználása.

Az emlékezés általános képesség. Egy történelmi eseménysor megfelelő elemeinek előhívása ennek konkrét használata.

A tervezés általános képesség. Egy osztályprojekt lépéseinek, eszközeinek, szerepeinek és időrendjének kialakítása ennek feladathoz kötött alkalmazása.

Az önirányítás általános képesség. Annak felismerése, hogy egy matematikai feladat harmadik mondatánál elvesztettük a fonalat, majd a feladat kisebb részekre bontása ennek konkrét használata.

A BOS és a TES kölcsönhatása

A BOS és a TES kapcsolata kölcsönös. A BOS biztosítja azt a belső alapot, amely lehetővé teszi a konkrét feladatok megértését és végrehajtását. A TES-ek ismételt, visszajelzéssel és korrekcióval kísért működtetése pedig visszahat a BOS-ra, és tovább alakíthatja annak működését.

A konkrét helyzetekben alkalmazott műveletek a gyakorlás során egyre biztosabbá válnak. Ami kezdetben lassú, bizonytalan és nagy figyelmet igényel, idővel belső támaszként épül be a gyermek működésébe, majd más feladatokban és új helyzetekben is felhasználhatóvá válik.

Így jön létre a fejlődés körforgása:

BOS → TES → fejlettebb BOS → összetettebb TES

A gyermek meglévő belső erőforrásaira támaszkodva lép be a feladatba. A cselekvés során tapasztalatot szerez, próbálkozik, hibázik, korrigál és gyakorol. Minden ilyen tanulási folyamat tovább alakíthatja azt a belső rendszert, amelyre a következő, összetettebb feladatok épülnek.

A Learning OS ezt a természetes fejlődési folyamatot szervezi tudatos, követhető és pedagógiailag támogatható rendszerré.

Tíz képesség és tíz nézet

Az Elme OS tíz működési területből áll.

Ezek azonban nem tíz egymástól elzárt doboz vagy különálló modul alkatrészei.

Az Elme OS elemei egyszerre:

képességek, mert felismerhetők, működtethetők, gyakorolhatók és fejleszthetők;
nézetek, mert ugyanazt az egységes elmeműködést más-más oldalról teszik láthatóvá.

A nézetek átfedik és átszövik egymást.

Az érzelem nem áll le, amikor elkezdődik a gondolkodás. Befolyásolhatja, mire figyelünk, mit tartunk fontosnak, milyen lehetőségeket látunk, mennyire merünk dönteni, és meddig tudjuk fenntartani a cselekvést.

A gondolkodás sem egyetlen lezárt szakasz. Jelen van a helyzet megértésében, a cél kiválasztásában, a tervezésben, a szervezésben, a végrehajtás követésében és a hibák javításában.

Az emlékezés átszövi az egész folyamatot. Korábbi érzések, képek, szavak, szabályok, mozdulatok és cselekvési minták válhatnak hozzáférhetővé általa.

A beszéd nemcsak a gondolat végső kimondása. Már a megfigyelés, az érzelem felismerése, a tervezés, az önirányítás és a korrekció közben is vezetheti a működést.

Az önirányítás pedig nem kizárólag a folyamat végén jelenik meg. A gyermek már az indulás előtt ránézhet saját állapotára, működés közben észlelheti az eltérést, majd javíthatja a cselekvést.

Az Elme OS tervrajza nem darabokra vágja az elmét. Ugyanannak az egységes működési rendszernek a különböző oldalait teszi felismerhetővé, megérthetővé és tudatosan fejleszthetővé.

Az Elme OS három nagy tengely mentén írható le:

az Alaptengely;
a Támogató tengely;
a Vezértengely.

A tengelyek nem elszigetelten működnek. Folyamatosan keresztezik, támogatják és alakítják egymást.

1. Az Alaptengely

A világ megtapasztalásától a célirányos cselekvésig

Az Alaptengely azt mutatja meg, hogyan jut el a gyermek a világ érzékelésétől és megértésétől a célirányos cselekvésig.

Pedagógiai felbontásban az alapív:

Tapasztalás → Érzelem → Gondolkodás → Akarás → Cselekvés

Ez az ötlépcsős felbontás a tanórai működés könnyen használható térképe.

Tapasztalás

A tapasztalás a belépési kapu.

A gyermek érzékeli és észleli, mi történik. Látja a táblát, hallja az instrukciót, érzékeli a tárgyak helyzetét, követi a mozgást, észreveszi a különbségeket és a változásokat.

A tapasztalás nem pusztán passzív befogadás. A gyermek figyelme kiemeli a lényeges ingereket, kiválasztja, mit érdemes megtartani, és mit lehet háttérbe engedni.

Ha a tapasztalat már ezen az első ponton nem rendeződik érthető egésszé, a későbbi gondolkodás sem tud biztos alapokra épülni.

Érzelem

A gyermek nem közömbös megfigyelőként találkozik a feladattal.

A helyzet kíváncsiságot, örömöt, érdeklődést, félelmet, szégyent, bizonytalanságot vagy ellenállást kelthet benne.

Az érzelem nem a tanulást zavaró mellékjelenség. Működésadat: fontos visszajelzés arról, hogyan éli meg a gyermek az adott helyzetet, mennyire érzi magát biztonságban, és mekkora terhelést képes elviselni.

Amikor az érzés nevet kap, foghatóbbá válik:

„Attól félek, hogy elrontom.”
„Túl sok lett egyszerre.”
„Kapkodni kezdtem.”
„Most elveszítettem a fonalat.”

A megnevezett érzelmi állapot már könnyebben szabályozható.

Gondolkodás

A gondolkodás a helyzet belső rendezése. A gyermek rendszerezi, értelmezi és összekapcsolja mindazt, amit megtapasztalt.

A gyermek kapcsolatokat, különbségeket, hasonlóságokat, okokat, következményeket, részeket és egészeket keres. A szétszórt adatokból mintát és belső térképet alkot.

A feladat akkor válik kezelhetővé, amikor már nem csupán jelek, számok vagy mondatok halmaza, hanem látható benne egy összefüggés és egy lehetséges útvonal.

Akarás

A gondolat önmagában még nem indít el cselekvést.

Az akarásban a gyermek a lehetőségek közül kiválaszt egy irányt, elköteleződik mellette, és célként maga elé állítja.

Az akarás belső felépítése:

Szándék → Akarat → Cél

A szándék azt mondja:

„Szeretném.”

Az akarat kiválaszt és dönt:

„Ezt választom, és emellett maradok.”

A cél a választott lehetőséget elérendő állapotként állítja a gyermek elé:

„Ezt fogom megvalósítani.”

Cselekvés

A cselekvésben a belső működés láthatóvá válik.

A gyermek ír, mond, számol, rajzol, mozog, épít, szerkeszt, együttműködik vagy problémát old meg.

A cselekvés nem pusztán a végrehajtás pillanata. Magában foglalja:

a tervezést;
a szükséges feltételek megszervezését;
a megvalósítást;
a folyamat követését;
a lezárást;
az eredmény ellenőrzését;
a szükséges korrekciót.

A feladat nem ér véget azzal, hogy a gyermek leteszi a ceruzát. A tanulási folyamathoz az is hozzátartozik, hogy visszatekintsen a munkájára:

Mit akartam elérni?
Mit tettem?
Hol tértem el?
Mit kell javítanom?

Az Alaptengely részletesebb felbontása

Az ötlépcsős alaptengely pedagógiai nézet. Összevonja azokat a működéseket, amelyeket a mindennapi tanításban gyakran együtt érdemes kezelni.

Részletesebb elmetani felbontásban két nagy működési oldalt és nyolc nézetet különböztetünk meg.

Megismerés, vagyis a bemeneti oldal

A megismerési oldal négy egymással összefüggő működési nézetben írható le:

Érzékelés → Észlelés → Érzelem → Gondolkodás

Az érzékelés során a külvilág és a test által közvetített ingerek eljutnak a gyermekhez. Ez az első találkozás a környezetből érkező információkkal.

Az észlelés során ezek az ingerek kiválasztódnak, rendeződnek és értelmezhető formát kezdenek ölteni. A gyermek nem egyszerűen befogadja a történéseket, hanem jelentést kapcsol hozzájuk.

Az érzelmek jelzik, hogy az adott helyzet milyen belső jelentőséggel bír számára: mi az, ami fontos, érdekes, biztonságos vagy éppen kihívást jelentő.

A gondolkodás ezekre az alapokra építve kapcsolatokat hoz létre, összefüggéseket tár fel, és fokozatosan kialakítja azt a belső modellt vagy működési térképet, amely segíti a gyermek eligazodását és cselekvését.

Cselekvés, vagyis a kimeneti oldal

Akarás → Tervezés → Szervezés → Végrehajtás

Az akarás kijelöli és megtartja az irányt.

A tervezés kialakítja a megvalósításhoz vezető útvonalat.

A szervezés elrendezi a szükséges feltételeket, eszközöket, lépéseket, időt és együttműködést.

A végrehajtás ténylegesen létrehozza a kívánt eredményt.

A két felbontás nem verseng egymással.

Ugyanannak a rendszernek két különböző nagyítású térképe. Az egyik a tanórai használhatóságot, a másik a pontosabb elemzést és fejlesztéstervezést szolgálja.

Egyik felbontás sem merev, gépies lépéssor.

Az érzelem végigkísérheti a teljes cselekvést. A gondolkodás újra megjelenhet a tervezésnél vagy a végrehajtás közbeni korrekciónál. Az észlelés folyamatosan ellenőrizheti a cselekvés következményeit.

Az Alaptengely ezért nem futószalag, hanem élő, visszacsatolásokkal működő rendszer.

2. A Támogató tengely

Milyen hordozók és folyamatok teszik lehetővé az elme tartalmainak létrejöttét, megőrzését és továbbfejlődését?

A Támogató tengely végigfut az Alaptengely működésén.

Két egymással összefüggő párból áll:

Multimodális kép ⇄ Beszéd

Emlékezés ⇄ Tanulás

Az első pár azt mutatja meg, milyen hordozóközegekben születnek és zajlanak az elmetartalmak és elmefolyamatok.

A második pár azt mutatja meg, hogyan őrződnek meg, válnak ismét hozzáférhetővé, és hogyan építik tovább az Elme OS működését az időben.

Multimodális kép

A multimodális kép, vagy multimodális alakzat az elme természetes hordozóközege.

A „kép” itt nem pusztán vizuális látványt jelent.

Egy belső alakzatban együtt lehet jelen:

látvány;
hang;
szag;
íz;
tapintás;
tér;
ritmus;
testhelyzet;
mozgásérzet;
belső testi érzet;
érzelmi tónus;
motoros parancs;
cselekvési lehetőség.

Amikor a gyermek felidézi, hogyan kell bekötni a cipőjét, nem feltétlenül mondatok sorát idézi fel. Mozgásokat, irányokat, tapintási érzéseket és motoros utasításokat hordozó multimodális alakzat működhet benne.

Amikor elképzel egy történetet, a szereplők helyzete, hangja, mozgása, érzelmi állapota és a történet tere együtt alkothat belső képet.

A tanulás ezért nem kezdődhet mindig kész fogalmakkal és szabályokkal. A gyermeknek meg kell figyelnie, megtapasztalnia, eljátszania, mozgatnia, kiraknia, megrajzolnia és belső alakzattá rendeznie a tanulási tartalmat.

Beszéd

A beszéd az ember által létrehozott, mesterséges és kulturális hordozóközeg.

Nem csupán hangzó beszéd vagy írott nyelv.

Beszédként működhet:

a szó;
az írás;
a rajz;
a kép;
a jel;
a gesztus;
a mutogatás;
a diagram;
a matematikai jelölés;
a zene;
a tánc;
más kulturális formanyelvek.

A közös bennük, hogy ember által kialakított rendszerekben hordoznak elmetartalmakat és folyamatokat.

A multimodális kép természetes hordozó. A beszéd mesterségesen létrehozott hordozó.

Az elme folyamatosan fordít közöttük.

A gyermek:

belső képből mondatot alkot;
mondatból helyzetet képzel el;
érzést nevez meg;
instrukcióból cselekvési alakzatot hoz létre;
rajzból történetet mond;
mozgást jelekkel rögzít;
gondolatot szöveggé vagy diagrammá formál.

A beszéd ezért nem pusztán kommunikáció.

Megfoghatóvá, rendezhetővé, közölhetővé és tudatosan vezethetővé teszi az elmetartalmakat.

Ebben az értelemben:

A beszéd a gondolat egyik legfontosabb működtető eszköze és fizikai fogantyúja. Amikor az elmetartalom beszédben formát kap, követhetővé, rendezhetővé, ellenőrizhetővé és továbbfejleszthetővé válik.

Emlékezés

Az emlékezés nem egyszerű raktár.

Nem elég, hogy valami egyszer megtörtént vagy bekerült a gyermek tudatába. A kialakult tartalmat és működési mintát meg kell őrizni, később hozzáférhetővé kell tenni, majd megfelelő helyzetben újra működésbe kell hozni.

Az emlékezés négy alapmozzanata:

Letárolás → Megőrzés → Felidézés → Újraalkalmazás

A valódi kérdés ezért nem csupán az, hogy a gyermek egy adott pillanatban vissza tudja-e mondani a megtanultakat.

Hanem az is:

elő tudja-e hívni később;
felismeri-e más összefüggésben;
hozzá tudja-e kapcsolni új tapasztalathoz;
képes-e új helyzetben felhasználni.

Az emlékezés akkor válik stabil belső támaszzá, amikor a korábban megszerzett minta nem alkalmi siker marad, hanem hozzáférhető és felhasználható működés.

A tanulás mélysége nem a pillanatnyi felidézésben, hanem a tudás mozgósíthatóságában és alkalmazhatóságában válik láthatóvá.

Tanulás

A tanulás az Elme OS fejlődési nézete.

Nem pusztán azt jelenti, hogy a gyermek új információhoz jutott, egyszer sikeresen megoldott egy feladatot, vagy képes egy szabályt visszamondani.

Tanulás akkor történik, amikor a gyermek belső működési rendszere tartósan átalakul: új kapcsolatok jönnek létre, új stratégiák épülnek be, és a korábbi tapasztalatok alapján hatékonyabb működés válik lehetővé.

A fejlődés lényege ezért nem csupán az, hogy a gyermek mit tud egy adott pillanatban, hanem az is, hogy hogyan változik az a belső rendszer, amelyből a tudása, gondolkodása és cselekvése megszületik.

A gyermek:

pontosabban észlel;
több kapcsolatot lát;
biztosabban hív elő;
árnyaltabban fogalmaz;
tudatosabban tervez;
önállóbban indul el;
jobban követi és javítja saját cselekvését.

A tanulás megmutatja, hogyan lesz a konkrét feladatban végzett működésből tartósabb, általánosabb és új helyzetekben is használható képesség.

Az emlékezés megőrzi és hozzáférhetővé teszi, ami kialakult.

A tanulás átalakítja és továbbépíti magát a működő rendszert.

A tanulás nem adatfeltöltés. Az Elme OS tartós működésváltozása.

3. A Vezértengely

Hogyan válik a gyermek képessé saját működésének tudatos irányítására?

A Vezértengely az önirányítás rendszere: azoknak a belső folyamatoknak a szerveződése, amelyek segítségével a gyermek egyre tudatosabban érzékeli, értelmezi, szabályozza és fejleszti saját működését.

A Vezértengely hat egymásba kapcsolódó és egymást erősítő működésből áll:

Önészlelés → Önértelmezés → Önértékelés → Önszabályozás → Önkorrekció → Önfejlesztés

A folyamat lényege, hogy a gyermek fokozatosan megtanul kívülről is ránézni saját gondolkodására, tanulására és cselekvésére. Nem csupán végrehajtja a feladatokat, hanem egyre inkább képes követni, értelmezni és alakítani saját működését.

Tanórai nyelven ez a belső út így jelenik meg:

Ránézek → Megértem → Megítélem → Állítok → Javítok → Fejlesztek

A Vezértengely fejlődésével a gyermek egyre inkább saját tanulási folyamatának aktív alakítójává válik.

Önészlelés: Ránézek

A gyermek megfigyeli saját működését: észreveszi, hogyan gondolkodik, mit érez, mire figyel és hogyan halad a feladat megoldásában.

Elkalandozott? Megfeszült? Elvesztette a mondatot? Nem látja a kezdőpontot? Kapkodni kezdett?

Önértelmezés: Megértem

Megpróbálja felismerni, hol és miért akadt el.

Nem érti a feladatot? Túl sok adatot próbál egyszerre megtartani? Nincs belső képe? Nem tudja megfogalmazni a következő lépést?

Önértékelés: Megítélem

A gyermek felméri, mekkora az eltérés, mit érint, és mire van szüksége.

Az egész feladat nem világos, vagy csak egyetlen lépés hiányzik? Tudja folytatni önállóan, vagy segítséget kell kérnie?

Önszabályozás: Állítok

Állítok: tudatosan módosítok valamit a saját működésemen vagy a feladathelyzeten.

Lassítok, más sorrendet választok, hangosan kimondom a következő lépést, vagy kisebb egységekre bontom a feladatot.

Önkorrekció: Javítok

A felismerés alapján módosítja a konkrét cselekvést vagy annak eredményét.

Újraolvassa a mondatot. Átírja a választ. Pótolja a hiányzó lépést. Kijavítja a számítást.

Önfejlesztés: Fejlesztek

A tapasztalatot beépíti a későbbi működésébe.

Mit tanult ebből? Mire kell legközelebb hamarabb figyelnie? Milyen eljárást tud újra használni?

A hiba nem a gyermek minősítése.

Működésadat: információ arról, mi történt a gyermek működésében.

Megmutatja, hol érdemes újra ránézni a folyamatra, mit kell jobban megérteni, min szükséges változtatni, és mit lehet továbbfejleszteni.

ElmeMenedzsment

Az Elme OS maga a működő belső rendszer.

Az ElmeMenedzsment ennek tudatos vezetési nézete.

Az önirányító gyermek fokozatosan saját működésének menedzserévé válik.

Nem vállalatot irányít, hanem:

a figyelmét;
az idejét;
az energiáját;
a rendelkezésére álló eszközöket;
a lépések sorrendjét;
az együttműködését;
a végrehajtás követését;
a hibajavítást;
a feladat lezárását.

A menedzsment alapműködései gyermeki szinten is megjelennek:

Célkitűzés → Tervezés → Szervezés → Végrehajtás → Ellenőrzés → Korrekció

A működés tárgya azonban kezdetben maga a gyermek saját figyelme, gondolkodása, cselekvése és tanulása.

A tanító eleinte kívülről segíti ezt a vezetést.

Kérdez. Megállít. Visszavezeti a figyelmet. Segít megnevezni az érzést. Segít a gyermeknek kisebb egységekre bontani a feladatot. Mintát ad a visszanézéshez és a javításhoz.

A külső vezetés azonban fokozatosan belsővé válik.

A gyermek egyre kevésbé szorul arra, hogy minden lépést kívülről mondjanak meg neki. Egyre inkább felismeri, hol tart, mi hiányzik, mit kell megváltoztatnia, és hogyan tud visszatérni a feladathoz.

Ez az ElmeMenedzsment pedagógiai célja:

a külső irányítás fokozatos átalakítása belső vezetéssé.

Hogyan használja az Elme OS térképét a pedagógus?

Az Elme OS nem pusztán az elméleti leírás célját szolgálja.

Működési térképet ad a pedagógus kezébe.

A felszínen a tanár ezt látja:

rossz választ;
üres füzetet;
félbehagyott mondatot;
kapkodó számolást;
széteső viselkedést;
hallgatást;
elutasítást;
lefagyást.

Az Elme OS térképe segít feltenni a következő kérdést:

Melyik belső működés nem tudta kellően támogatni a feladat megoldását?

Lehet, hogy a gyermek nem érzékelte pontosan az instrukciót.

Lehet, hogy az észlelés nem választotta ki a lényeges elemeket.

Lehet, hogy az érzelmi terhelés elzárta a hozzáférést a tudáshoz.

Lehet, hogy nem alakult ki használható multimodális kép.

Lehet, hogy a belső beszéd nem tudta megtartani a lépéseket.

Lehet, hogy az emlékezeti előhívás bizonytalan.

Lehet, hogy a gyermek még nem alakított ki célt.

Lehet, hogy nem tudta megtervezni vagy megszervezni a cselekvést.

Lehet, hogy nem vette észre az eltérést, vagy nem rendelkezett korrekciós eljárással.

Ez nem azt jelenti, hogy minden hibát kizárólag a BOS valamelyik elakadására kell visszavezetni. Lehet tényleges tudáshiány, rosszul megfogalmazott feladat, fáradtság vagy más körülmény is.

Az Elme OS térképe nem kész diagnózist ad a gyermek működéséről. Nem címkéket hoz létre, hanem pontosabb pedagógiai kérdések megfogalmazását teszi lehetővé.

A pedagógus így nem bizonytalan próbálkozások alapján segít, és nem kizárólag általános felszólításokkal reagál:

„Figyelj jobban!”
„Szedd össze magad!”
„Gyakorolj többet!”
„Miért nem kezded már el?”

Ezek a mondatok gyakran csak a kívánt viselkedést nevezik meg, de nem mutatják meg a gyermeknek, hogyan tudna változtatni saját működésén.

Az Elme OS szemléletében a pedagógus konkrét működési kapaszkodót ad:

„Mutasd meg, hol veszítetted el a fonalat.”
„Mondd ki, mit értesz eddig.”
„Alkossunk egy képet a helyzetről.”
„Mi legyen az első lépés?”
„Mit kell előkészítened?”
„Hol tért el az eredmény a kitűzött céltól?”
„Min tudsz most változtatni?”

A gyermek így nem csupán egy újabb utasítást kap, hanem segítséget ahhoz, hogy felismerje, értelmezze és alakítsa saját működését.

Fokozatosan megtanulja olvasni önmagát: észrevenni, mire van szüksége, milyen stratégiát alkalmaz, hol akadt el, és hogyan tud továbblépni.

Miért döntő időszak az alsó tagozat?

Az alsó tagozaton a gyermek belép a tartós, strukturált és külső követelményekhez kötött feladatvégzés világába.

Egyre hosszabb ideig kell figyelnie. Szabályokat kell megtartania. Belső képet és nyelvet kell alkotnia. Lépéseket kell sorrendben végrehajtania. Hibát kell felismernie. Feladatot kell lezárnia. Akkor is fenn kell tartania az erőfeszítést, ha az eredmény csak később jelenik meg.

Ezek a képességek nem jelennek meg automatikusan teljes érettségükben az iskola kapujában.

A család, az óvoda, a játék, a mozgás, a mese, a közös figyelem és a szabályhelyzetek már korábban építik őket.

Az alsó tagozat feladata azonban az, hogy ezt az alapozást tudatos, rendszeres, közös és minden gyermek számára hozzáférhető működésfejlesztéssé szervezze.

A későbbi iskolai teljesítmények mind erre az alapra terhelődnek rá.

A biztos olvasástechnika szövegértést hordoz.

A stabil belső beszéd összetett gondolkodást hordoz.

A megerősített figyelem hosszabb tananyagokat hordoz.

Az érzelmi tartás lehetővé teszi, hogy a gyermek a felelés, a dolgozat és a kockázatvállalás helyzeteiben is működőképes maradjon.

A tervezés és szervezés önálló tanulást és projektmunkát hordoz.

Az önirányítás lehetővé teszi, hogy a gyermek új helyzetben is visszataláljon saját működéséhez.

Ami alsó tagozaton Elme OS-sé épül, az később feladatvégző rendszerek sokaságát képes elhordozni.

Az Elme OS egysége

Az Elme OS három tengelye együtt alkot rendszert.

Az Alaptengely megmutatja, hogyan lesz a világgal való találkozásból megismerés, irányválasztás és cselekvés.

A Támogató tengely megmutatja, milyen természetes és mesterséges hordozóközegekben működik az elme, hogyan őrzi meg a kialakult mintákat, és hogyan fejlődik tovább az időben.

A Vezértengely lehetővé teszi, hogy a gyermek saját működésére ránézzen, azt szabályozza, korrigálja és tudatosan továbbépítse.

A három tengely átfedi és kölcsönösen alakítja egymást.

A gyermek nem egymástól független részprogramokat futtat.

Egységes emberként találkozik a világgal, alakít ki jelentést, választ irányt, cselekszik, emlékezik, tanul és vezeti saját működését.

A Learning OS ezt az egységes belső rendszert teszi:

láthatóvá;
taníthatóvá;
gyakorolhatóvá;
fejleszthetővé;
egyre önállóbban vezethetővé.

Ha az Elme OS rendezettebbé válik, a gyermek feladatvégző rendszerei is stabilabban működnek.

A teljesítményt a TES-ben látjuk.

De az Elme OS-ben épül fel az a működési alap, amelyből a teljesítmény egyáltalán megszülethet.

Learning OS az iskolában Eredmények és referenciák

Vissza az oldal tetejére ↑