1. Az Alaptengely
A világ megtapasztalásától a célirányos cselekvésig
Az Alaptengely azt mutatja meg, hogyan lesz a világgal való találkozásból belső feldolgozás, irányválasztás és célirányos cselekvés.
Pedagógiai felbontásban az alapív:
Tapasztalás → Érzelem → Gondolkodás → Akarás → Cselekvés
Ez az ötlépcsős felbontás a tanórai működés könnyen használható térképe. A valóságban az egyes működések átfedik és átszövik egymást, párhuzamosan is futhatnak, és folyamatosan visszahatnak egymásra.
Tapasztalás
A tapasztalás a világgal való találkozás és a megismerés belépési kapuja.
A gyermek érzékeli és észleli, mi történik. Látja a táblát, hallja az instrukciót, érzékeli a tárgyak helyzetét, követi a mozgást, észreveszi a különbségeket, a kapcsolatokat és a változásokat.
A tapasztalás nem pusztán passzív befogadás. A gyermek figyelme kiemeli a lényeges ingereket, kiválasztja, mit érdemes megtartani, és mit lehet háttérbe engedni.
A korábbi tapasztalatok, elvárások, érzelmek és gondolatok is alakítják, hogy a gyermek mit vesz észre, és hogyan értelmezi azt.
Ha a tapasztalat ezen az első ponton nem rendeződik érthető egésszé, a későbbi gondolkodás sem tud biztos alapra épülni.
Érzelem
Az érzelem a gyermek belső viszonya ahhoz, amit tapasztal.
Kapcsolódhat az egész helyzethez, de annak szereplőihez, tárgyaihoz, eseményeihez, gondolataihoz és lehetőségeihez is. A gyermek szerethet vagy elutasíthat valakit, örülhet egy felismerésnek, vágyhat egy eredményre, félhet egy következménytől, dühös lehet egy igazságtalanság miatt, vagy elszomorodhat egy veszteségtől.
Az érzelem megmutatja, mi vonzza vagy taszítja a gyermeket, mit tart fontosnak, mire vágyik, mitől fél és mit szeretne elkerülni. Irányt és energiát adhat a figyelemnek, a gondolkodásnak, az akarásnak és a cselekvésnek.
Az érzelem működésadat is. Jelzi, hogyan viszonyul a gyermek a helyzethez, mennyire érzi magát biztonságban, és milyen belső erők segítik vagy akadályozzák a továbblépésben.
Amikor az érzés felismerhetővé és megnevezhetővé válik, könnyebben bevonható a tudatos önirányításba:
- „Kíváncsi vagyok, mi történik.”
- „Szeretem ezt a szereplőt.”
- „Dühít, ahogyan vele bántak.”
- „Félek attól, hogy elrontom.”
- „Örülök, hogy rájöttem.”
- „Szeretném megoldani.”
Gondolkodás
A gondolkodás a tapasztalatok, érzelmek, emlékek és lehetőségek belső feldolgozása.
A gyermek rendszerezi, értelmezi és összekapcsolja mindazt, amit megtapasztalt. Kapcsolatokat, különbségeket, hasonlóságokat, okokat, következményeket, részeket, egészeket és mintázatokat keres.
A gondolkodás elképzel, kidolgoz és értékel.
Új lehetőségeket, megoldásokat és magyarázatokat alkot. Ezeket összefüggően végigvezeti, következtetéseket formál, majd megvizsgálja, mennyire helyesek, következetesek, valószerűek és használhatók.
A gondolkodás különböző utakon haladhat. Összekapcsolhat egymástól távolinak látszó dolgokat, általánosíthat tapasztalatokból, következtethet szabályokból, keresheti egy jelenség legjobb magyarázatát, vagy hirtelen felismerésként ragadhat meg egy összefüggést.
A feladat akkor válik kezelhetővé, amikor már nem pusztán jelek, számok vagy mondatok halmaza, hanem látható benne egy összefüggés, egy lehetőség és egy követhető útvonal.
Akarás
A tapasztalás megnyitja a helyzetet. Az érzelmek vonzanak vagy taszítanak, jelentőséget és hajtóerőt adnak. A gondolkodás lehetőségeket tár fel, dolgoz ki és értékel.
Az akarás mindebből irányt választ, elköteleződik mellette, és célként állítja a gyermek elé.
Az akarás belső felépítése:
Szándék → Akarat → Cél
A szándékban megjelenik a cselekvés belső indítása:
„Szeretném.”
Az akarat kiválaszt, dönt és fenntartja az irányt:
„Ezt választom, és emellett maradok.”
A cél a választott lehetőséget elérendő állapotként állítja a gyermek elé:
„Ezt fogom megvalósítani.”
Az akarás kapcsolja össze mindazt, amit a gyermek tapasztal, érez és gondol azzal, amit végül megtesz.
Cselekvés
A cselekvésben a belső működés láthatóvá válik, és változást hoz létre a világban.
A gyermek ír, mond, számol, rajzol, mozog, épít, szerkeszt, együttműködik, problémát old meg vagy valamilyen más módon megvalósítja a célját.
Az ötlépcsős pedagógiai felbontásban a Cselekvés magában foglalja:
- a tervezést;
- a szükséges feltételek megszervezését;
- a megvalósítást;
- a folyamat követését;
- a lezárást;
- az eredmény ellenőrzését;
- a szükséges korrekciót.
A cselekvés közben a tapasztalás, az érzelem és a gondolkodás tovább működik. A gyermek érzékeli a változásokat, érzelmileg reagál rájuk, értékeli az eredményt, és szükség esetén módosítja a tervét vagy a végrehajtás módját.
A tanulási folyamathoz a munkára való visszatekintés is hozzátartozik:
Mit akartam elérni? Mit tettem? Mi működött? Hol tértem el? Mit kell javítanom?
