PEDAGÓGIAI MŰKÖDÉS

Hogyan működik a Learning OS az iskolában?

Nem külön foglalkozás, hanem az iskola működésének része

Vissza a főoldalra

A Learning OS nem délutáni szakkör, alkalmi fejlesztőfoglalkozás vagy egymás mellé helyezett módszertani ötletek gyűjteménye.

Nem egy olyan program, amelyet időnként előveszünk, majd a foglalkozás végén visszateszünk a polcra.

A Learning OS az iskola mindennapi működésébe beépülő tanulásalapozó rendszer.

A gyermek nemcsak azt tanulja meg, hogyan oldjon meg egy adott feladatot. Azt a belső működési rendszert is fejleszti, amelyből a feladatmegoldás megszületik.

Figyelmet tart. Tapasztalatot szerez. Érzelmeket ismer fel. Multimodális képet alkot. Beszédet használ. Emléket rögzít és korábbi emléket idéz fel. Gondolatot vezet. Célt választ. Tervez, szervez és cselekszik. Visszanéz saját működésére, majd szükség esetén javít.

A Learning OS ezeket a működéseket nem elszigetelten fejleszti.

Egységes rendszerként építi őket.

A Learning OS ezt a belső működést teszi láthatóvá és tudatosan fejleszthetővé.

A rendszer lényege, hogy a tanulás nem csupán a feladatok megoldásáról szól, hanem arról is, hogy a gyermek fokozatosan képessé váljon saját működésének vezetésére.

A Learning OS nem újabb feladatot ad a gyermeknek. Azt a belső rendszert fejleszti, amelyből a feladat elvégezhetővé válik.

A kettős beépülés

A Learning OS két egymást kiegészítő módon épül be az iskola életébe.

Heti önálló Learning OS óra

Első osztálytól negyedik osztályig külön órarendi időt kap az Elme OS tudatos fejlesztése.

Ezen az órán a gyermekek nem egyszerűen szaktárgyi feladatokat oldanak meg. A saját belső működésük képességeit gyakorolják.

A Learning OS óra külön, biztonságos tanulási tér.

Itt lehet lassítani.

Lehet megfigyelni.

Lehet próbálkozni.

Lehet hibázni.

Lehet visszanézni arra, hogyan működött a figyelem, az érzelem, a gondolkodás, az akarás, a beszéd, az emlékezés vagy a cselekvés.

A gyermek nemcsak a kész eredménnyel találkozik, hanem a működés útjával is.

Ez a Learning OS kognitív edzőtere.

Beépülés a mindennapi tanórákba

A Learning OS akkor válik valódi iskolai rendszerré, amikor a külön órán kialakított működések a tantárgyi tanulásban és új helyzetekben is használhatóvá válnak.

A külön órán kialakított működési nyelv és gyakorlat átkerül a matematika-, olvasás-, írás-, környezetismeret- és más órákra.

A gyermek ugyanazokat a belső eszközöket használja a konkrét tantárgyi helyzetekben.

Nem két külön világ alakul ki.

Nem történik az, hogy a Learning OS órán a gyermek önirányítást gyakorol, a matematikaórán pedig ezt teljesen elfelejti.

A rendszer akkor működik igazán, ha a külön órán felépített képességek a tantárgyi feladatokban is életre kelnek.

A külön óra felépíti a működési eszközt. A tantárgyi óra valós helyzetben használja.

A két szint együtt adja a Learning OS erejét.

Mit csinálnak a gyermekek egy Learning OS órán?

A Learning OS órán a gyermekek aktívan működtetik az Elme OS különböző nézeteit.

Nem pusztán beszélnek róluk.

Használják őket.

Megfigyelnek

A gyermekek tárgyakat, helyzeteket, mozgásokat, hangokat, változásokat és kapcsolatokat figyelnek meg.

Megtanulják észrevenni:

  • mi változott;
  • mi maradt ugyanaz;
  • mi fontos;
  • mi zavaró;
  • mi tartozik össze;
  • mi különbözik;
  • hol kezdődik és hol ér véget egy folyamat.

A megfigyelés nem puszta nézés.

Tudatos kiválasztás és rendezés.

A gyermek megtanulja, hogy a pontos gondolkodás pontos tapasztalással kezdődik.

Érzelmeket ismernek fel és neveznek meg

A gyermekek felismerik és megnevezik, mi történik bennük.

Kíváncsiak?

Bizonytalanok?

Félnek a hibától?

Túl nagy lett a terhelés?

Elvesztették a türelmüket?

Örülnek egy felismerésnek?

Az érzelmek megnevezése nem különálló lelki gyakorlat.

A tanulási működés része.

A gyermek akkor tudja egyre jobban szabályozni saját állapotát, ha előbb képes észrevenni és megérteni azt.

Multimodális képet alkotnak

A gyermekek nemcsak szavakat és szabályokat tanulnak.

Belső alakzatokat építenek.

Egy helyzethez látványt, hangot, mozgást, teret, ritmust, testérzetet, érzelmi tónust és cselekvési lehetőséget kapcsolhatnak.

Megfigyelnek.

Eljátszanak.

Kiraknak.

Mozgatnak.

Rajzolnak.

Elképzelnek.

A gyermek akkor tud stabilan dolgozni egy tartalommal, ha nem csupán szóként vagy jelként találkozik vele, hanem belső képet is képes alkotni róla.

A multimodális kép az a természetes hordozó, amelyben a tanulási tartalom élő belső alakzattá válik.

Beszédben formálják és vezetik a gondolatot

A gyermekek beszélnek.

De a Learning OS-ben a beszéd nem csak szóbeli megszólalást jelent.

A gyermekek szóban, írásban, rajzban, jelekkel, diagrammal, mozgással, gesztussal, ritmussal vagy más kulturális kifejezési formában teszik megfoghatóvá a belső tartalmaikat.

Megnevezik, amit észlelnek.

Formát adnak annak, amit gondolnak.

Leírják a lépéseket.

Lerajzolják a kapcsolatokat.

Jelekkel rögzítik a sorrendet.

Diagramon mutatják meg a szerkezetet.

Mozdulattal vagy ritmussal fejeznek ki egy mintázatot.

A beszéd így nem pusztán kommunikáció.

A gondolkodás és az önirányítás eszköze.

Segít abban, hogy a gyermek:

  • megnevezze, amit tapasztal;
  • rendezze, amit gondol;
  • megtartsa a lépéseket;
  • közölje a tervét;
  • segítséget kérjen;
  • visszanézzen saját működésére;
  • kijavítsa, amit korábban pontatlanul fogalmazott meg.

A multimodális képben megszületik a belső alakzat. A beszédben megfoghatóvá és vezethetővé válik.

Emlékeznek

A gyermekek emléket rögzítenek, és korábbi emléket idéznek fel.

Nemcsak információt próbálnak megjegyezni.

Tapasztalatot, képet, szót, szabályt, érzést, mozdulatot és működési mintát őriznek meg.

Megtanulják felismerni:

  • mire emlékeznek;
  • mi segíti a rögzítést;
  • hogyan tudnak valamit később előhívni;
  • milyen korábbi tapasztalat kapcsolódik a jelenlegi feladathoz;
  • hogyan használható egy régi minta új helyzetben.

A gyermek akkor rögzít tartós emléket, amikor a tapasztalat vagy működési minta jelentést kap számára, gyakorlás révén megerősödik, és más tartalmakhoz kapcsolódik.

Korábbi emléket idéz fel, amikor egy új helyzetben felismeri:

„Ilyennel már találkoztam.”

„Ezt a lépést már használtam.”

„Tudom, mi segített akkor.”

Az emlékezés így nem egyszerű visszamondás.

Az emlékezés a korábban kialakult tudást és működési mintákat újra hozzáférhetővé teszi.

Gondolatot vezetnek

A gyermekek kapcsolatokat keresnek.

Összehasonlítanak.

Csoportosítanak.

Okot és következményt vizsgálnak.

Részekből egészet alkotnak, majd az egészet részekre bontják.

Nemcsak arra törekednek, hogy megtalálják a jó választ.

Azt is gyakorolják, hogyan jutnak el hozzá.

Kimondják a gondolat útját.

Megmutatják a kapcsolatokat.

Észreveszik, ha egy lépés hiányzik.

Új irányt keresnek, ha az első út nem vezet eredményre.

Célt választanak

A gyermekek megtanulják megkülönböztetni egymástól:

  • amit szeretnének;
  • amit valóban választanak;
  • amit célként maguk elé állítanak.

A cél nem egyszerűen a tanár utasítása.

A gyermeknek belső irányt kell alkotnia belőle.

Mit szeretnék elérni?

Milyen eredményt akarok létrehozni?

Honnan fogom tudni, hogy elkészültem?

A cél látható irányt ad a cselekvésnek.

Terveznek

A gyermekek előre végiggondolják a cselekvés útját.

Mi legyen az első lépés?

Mi következzen utána?

Milyen sorrendben érdemes haladni?

Mire lehet szükség közben?

Hol lehet nehézség?

A tervezés nem azt jelenti, hogy minden részletet előre tökéletesen látni kell.

Azt jelenti, hogy a gyermek nem vakon indul el.

Van elképzelése az útról.

Szerveznek

A gyermekek elrendezik a cselekvés feltételeit.

Előkészítik az eszközöket.

Beosztják az időt.

Kialakítják a sorrendet.

Szerepeket és részfeladatokat osztanak el.

Egyeztetik az együttműködést.

A szervezés sokszor láthatatlan része a tanulásnak.

A gyermek tudhatja a választ, mégsem jut el hozzá, ha nincs rendben az eszköz, az idő, a lépések vagy a munkamegosztás.

Cselekszenek

A gyermekek megvalósítják, amit elterveztek.

Írnak.

Olvasnak.

Számolnak.

Rajzolnak.

Mozognak.

Építenek.

Kísérleteznek.

Beszélnek.

Együttműködnek.

A cselekvés során nemcsak az eredmény születik meg.

Új tapasztalat is keletkezik.

A gyermek látja, mi működött, hol tért el a tervtől, és mit kell másképp csinálnia.

Visszanéznek

A gyermekek nem egyszerűen befejezik a feladatot.

Visszatekintenek a működésükre.

Mit akartam elérni?

Mit tettem?

Hol veszítettem el a fonalat?

Melyik lépés működött jól?

Hol kellett segítséget kérnem?

Mit csinálnék legközelebb másképp?

A visszanézésből lesz tapasztalat.

A tapasztalatból pedig újra felhasználható működési tudás.

Javítanak

A gyermekek megtanulják, hogy a hiba nem lezárja a munkát.

Megmutatja, hol kell folytatni.

Újraolvassák.

Átrendezik.

Pontosítják.

Kiegészítik.

Újratervezik.

Kijavítják.

A javítás nem büntetés.

A működés természetes része.

A Learning OS órán a gyermek nemcsak eredményt hoz létre. Megtanulja működtetni, megfigyelni és javítani azt a rendszert, amelyből az eredmény megszületik.

Hogyan kerül át mindez a tantárgyi órákba?

A Learning OS akkor válik valódi iskolai rendszerré, amikor a külön órán kialakított működés megjelenik a hétköznapi tanulási helyzetekben.

Nézzünk egy egyszerű példát.

Egy gyermek matematikai szöveges feladat előtt ül.

Elolvasta a szöveget, mégsem kezd dolgozni.

A hagyományos reakció könnyen ez lehet:

„Olvasd el még egyszer.”

„Figyelj jobban.”

„Ezt már gyakoroltuk.”

„Miért nem kezded el?”

A Learning OS-t használó pedagógus előbb megpróbálja megtalálni az elakadás helyét.

Megvan-e a belső kép?

Érti-e, mi történik a feladatban?

Tudja-e, mit keres?

Elveszítette-e valamelyik adatot?

Túl sok lett egyszerre?

Van-e kezdőlépése?

A gyermek például ezt mondhatja:

„Elolvastam, de még nincs képem róla.”

Ekkor nem feltétlenül újabb magyarázat következik.

Lehet, hogy lerajzolja a helyzetet.

Kirakja tárgyakkal.

Megmutatja mozdulattal.

Kiemeli a szereplőket és a változást.

Ezután szavakkal is megfogalmazza:

„Ennyi volt először. Ennyi érkezett hozzá. Azt kell megtudnom, mennyi lett összesen.”

A multimodális kép és a beszéd együtt segít hozzáférhetővé tenni a feladatot.

Ezután a gyermek kijelöli a célt, megtervezi az első lépést, elvégzi a számítást, majd visszanéz az eredményre.

A tanító nem egyszerűen megoldatta vele a feladatot.

Segített helyreállítani a működés útját.

Egy olvasási helyzet

Egy másik gyermek olvasás közben elveszíti a történet fonalát.

A szavakat elolvasta, de nem tudja elmondani, mi történt.

A pedagógus nem áll meg annál, hogy:

„Olvasd figyelmesebben.”

Megkérdezheti:

  • Hol vesztetted el a történetet?
  • Kiről szólt ez a rész?
  • Mi változott?
  • Mit látsz magad előtt?
  • Melyik mondatnál lett ködös?
  • Mondd el rajzzal vagy három jellel.
  • Mi jut eszedbe egy korábbi hasonló történetből?

A gyermek korábbi emléket idéz fel, multimodális képet alkot, beszéddel rendezi a történetet, majd újraolvassa a kritikus részt.

A cél nem pusztán az, hogy ezen az egy szövegen átjusson.

Az is, hogy később felismerje:

„Elvesztettem a fonalat. Vissza kell mennem ahhoz a ponthoz, ahol még volt képem a történetről.”

Ez már önirányítás.

A pedagógus mint kognitív építész

A Learning OS-ben a pedagógus szerepe nem csökken.

Pontosabbá válik.

A tanár nemcsak tananyagot közvetít, feladatot ad és teljesítményt értékel.

Azt is figyeli, hogyan épül és működik a gyermek belső rendszere.

Ebben az értelemben a pedagógus kognitív építész.

Nem azért, mert kívülről megtervezi a gyermek elméjét.

Hanem azért, mert olyan helyzeteket, gyakorlatokat, nyelvet és visszajelzéseket alakít ki, amelyekben a gyermek saját Elme OS-e fejlődni tud.

A pedagógus:

  • megfigyeli a látható teljesítmény mögötti működést;
  • pontosabb kérdéseket tesz fel;
  • segít megnevezni az elakadást;
  • működési kapaszkodót ad;
  • mintát mutat a visszanézéshez;
  • támogatja a korrekciót;
  • fokozatosan átadja a vezetést a gyermeknek.

A pedagógus nem diagnózist gyárt.

Nem válik terapeutává.

Tanár marad.

De nemcsak azt látja, hogy a gyermek hibázott.

Azt is kérdezi:

Melyik belső működés nem tudta kellően támogatni a feladat megoldását?

Ez a kérdés nem mindig ad azonnali választ.

De olyan pedagógiai irányt jelöl ki, amely közelebb visz a valódi segítséghez, mint az általános felszólítás:

„Figyelj jobban.”

A közös működési nyelv

A Learning OS egyik legfontosabb iskolai hatása a közös nyelv kialakulása.

A gyermekek és a pedagógusok nemcsak a tantárgyi tartalomról beszélnek.

A működésről is.

A Vezértengely tanórai nyelve:

Ránézek → Megértem → Megítélem → Állítok → Javítok → Fejlesztek

A gyermek megtanulhatja kimondani:

  • „Elvesztettem a lépést.”
  • „Még nincs képem róla.”
  • „Nem értem, mit keresünk.”
  • „Túl sok lett egyszerre.”
  • „Tudom a célt, de nincs tervem.”
  • „Előbb rendeznem kell az eszközeimet.”
  • „Visszamegyek oda, ahol még értettem.”
  • „Korábban már csináltunk hasonlót.”
  • „Másképp fogom megpróbálni.”
  • „Állítok rajta.”
  • „Javítom.”

Ezek a mondatok nem üres formulák.

Belső fogantyúk.

Segítenek a gyermeknek abban, hogy a homályos elakadást megfogható működési helyzetté alakítsa.

A közös nyelv a pedagógusok között is fontos.

Ha az egyik tanító következetesen használja, a másik pedig teljesen más módon beszél a gyermek működéséről, nehezebben épül ki stabil rendszer.

A Learning OS ezért nem egyetlen pedagógus magánmódszere.

Közös iskolai nyelvet igényel.

Hogyan vezetik be egy iskolában?

A Learning OS bevezetése nem egyetlen továbbképzési napból áll.

Akkor válhat valódi intézményi rendszerré, ha az iskola működésének részévé épül.

Ehhez olyan keretek szükségesek, amelyek biztosítják a rendszer folyamatosságát, kiszámíthatóságát és közös használatát.

Rögzített órarendi hely

A heti Learning OS órának az iskolai működés stabil részeként rendszeres, tervezhető helyet kell kapnia az órarendben.

A gyermek így azt tapasztalja, hogy saját működésének fejlesztése ugyanolyan valóságos iskolai feladat, mint az olvasás vagy a matematika.

A rendszeresség segíti, hogy az itt kialakított működések fokozatosan beépüljenek a mindennapi tanulási helyzetekbe.

Felkészített és támogatott pedagógusok

A tanítók megismerik és megtanulják használni az Elme OS térképét, a BOS és TES kapcsolatát, valamint a három tengely működését.

Nem elég feladatlapokat vagy játékokat átadni.

Ez a szemléleti alap segíti őket abban, hogy a gyakorlatokat tudatosan alkalmazzák: felismerjék, melyik tevékenység milyen belső működést fejleszt, és hogyan kapcsolódik a mindennapi tantárgyi tanuláshoz.

A pedagógus így nem egyszerűen módszereket használ, hanem érti a mögöttük lévő fejlődési folyamatot is.

Közös szakmai nyelv

Az iskola pedagógusai közös fogalmakat és kérdéseket használnak.

Nem feltétlenül mindenki ugyanazokat a mondatokat mondja szó szerint.

A működés értelmezési kerete azonban közös.

Tantárgyi beépülés

A Learning OS gyakorlatainak és nyelvének meg kell jelennie a hétköznapi tanórákon.

A külön óra önmagában nem elég.

A képességek a valós feladatvégző helyzetekben erősödnek meg és általánosulnak.

Szakmai együttműködés

A pedagógusok rendszeresen megosztják egymással a tapasztalataikat.

Hol akadnak el a gyermekek?

Milyen működési kapaszkodó segített?

Melyik gyakorlat épült át jól a tantárgyi órára?

Hol kell pontosítani a közös nyelvet?

A rendszer így nem merev forgatókönyv marad, hanem az iskola közös gondolkodásában és valóságában fejlődő szakmai kultúrává válik.

Megfigyelés és visszacsatolás

Az iskola figyeli, hogyan változik:

  • a gyermekek önálló elindulása;
  • a feladatban maradás;
  • a hibához való viszony;
  • a korrekció képessége;
  • a beszéd és gondolkodás összerendezettsége;
  • az emlékezeti előhívás;
  • a tervezés és szervezés;
  • az együttműködés;
  • az önirányítás nyelve.

A visszacsatolás nem pusztán mérés.

A pedagógiai rendszer fejlesztésének eszköze.

Mit tapasztal ebből a gyermek?

A gyermek számára a Learning OS nem elsősorban elméleti fogalom.

Azt tapasztalja, hogy az elakadás nem névtelen fal.

Van nyelve hozzá.

Van térképe hozzá.

Vannak eszközei a visszatéréshez.

Nem lesz minden feladat könnyű.

Nem tűnik el minden feszültség.

Nem lesz azonnal önálló minden helyzetben.

De egyre kevésbé marad teljesen kiszolgáltatva annak, ha valami nem indul el benne.

Megtanulhatja felismerni:

  • hol tart;
  • mit ért;
  • mi hiányzik;
  • mit érez;
  • mire emlékszik;
  • milyen képet kell alkotnia;
  • mit kell kimondania vagy lerajzolnia;
  • mi legyen a cél;
  • mi legyen az első lépés;
  • min kell változtatnia;
  • hogyan javíthat.

A külső tanári segítség fokozatosan belső vezetéssé alakul.

Ez az ElmeMenedzsment kezdete.

A gyermek nemcsak végrehajtja a feladatot. Egyre inkább képes vezetni azt a belső rendszert, amelyből a feladatvégzés megszületik.

A Learning OS az iskola mindennapjaiban

A Learning OS nem akkor működik jól, ha minden órán elhangzik a neve.

Akkor működik jól, ha a gyermek egyre gyakrabban:

  • észreveszi, mi történik benne;
  • meg tudja nevezni az elakadást;
  • korábbi emléket tud előhívni;
  • multimodális képet tud alkotni;
  • beszéddel meg tudja fogni és vezetni a gondolatát;
  • célt tud választani;
  • képes megtervezni és megszervezni a cselekvését;
  • vissza tud térni;
  • tud javítani;
  • képes új helyzetben is használni a korábban kialakult működést.

A Learning OS akkor épül be igazán az iskolába, amikor már nem külön programként lebeg a tanítás fölött.

A gyermek, a pedagógus és az iskola közös működési kultúrájává válik.

A Learning OS külön órán épül, a tantárgyi órákon működik, és a gyermekben válik egyre inkább saját belső rendszerré.

Vissza az oldal tetejére ↑